A DNS felfedezése és Rosalind Franklin szerepe
A 20. század egyik legfontosabb tudományos felfedezésének, a DNS szerkezetének megfejtését négy embertől köszönhetjük: Francis Crick, James Watson, Maurice Wilkins és Rosalind Franklin. Az utóbbi években különösen hangsúlyossá vált a vita arról, hogy Franklin valódi hozzájárulása mennyire lett elismerve a tudományos közösségben, különösen Watson novemberi halálát követően.
Egy széles körben elterjedt nézet szerint Watson és Crick a későbbiekben Nobel-díjat kapó felfedezésükhöz érdemben Franklin munkáját használták fel, aki fontos röntgenfelvételeket készített, amelyek segítettek a DNS kettős spirál modellezésében. Azonban az utóbbi kutatások, melyeket Matthew Cobb és Nathaniel Comfort végeztek, arra mutatnak rá, hogy a helyzet ennél sokkal bonyolultabb.
Franklin nem csupán háttérszereplője volt a kutatásnak; a DNS szerkezetének feltárásában egyenrangú résztvevő volt, aki jelentős szerepet játszott a genetikai információ öröklődésének megértésében. A sokszor nyilvános és rejtett szexizmussal küzdő Franklin munkáját korabeli kollégái csak késlekedve ismerték el, pedig a tudományos közösségben valódi hatása kulcsfontosságú volt.
Tragikus módon, Franklin életét 1964-ben, mindössze 37 éves korában következetes petefészekrák vitte el, ezáltal megfosztva a tudományos elismerésektől is, amelyeket talán megérdemelt volna. A híres 51-es felvétel, amelyet Franklin készített, mára szimbólummá vált, amely a nők tudományos életben való alulértékeltségét és a nemek közötti különbségeket hangsúlyozza.
A DNS felfedezése tehát nem csupán egy tudományos áttörés, hanem a nők tudományos szerepére és elismerésére is felhívja a figyelmet, amely a mai napig fontos diskurzus tárgyát képezi.
