Kozmikus Sebességkorlát és Az Univerzális Tágulás Törvényei
A kozmikus sebességkorlát „helyben” teljes mértékben érvényes: semmilyen rakéta nem előzheti meg a fényt a közvetlen környezetünkben. Azonban a táguló tér kiskaput jelent: a galaxisok közötti tér folyamatosan nyúlik, így a távoli galaxisok úgy távolodhatnak, mintha gyorsabbak lennének a fénynél.
Ennek következtében a valóság az, hogy bár az univerzum kora körülbelül 13,77 milliárd év, a „látható buborékunk” sugara körülbelül 45 milliárd fényév. Ez azt jelenti, hogy az idő múlásával a tér folyamatosan tágult, és így a távoli galaxisok ma már a tőlünk észlelt távolságnál jóval messzebb helyezkednek el.
A Hubble-távolság közelében a galaxisok már a fénnyel azonos vagy annál nagyobb sebességgel látszanak távolodni tőlünk. Mégis, felfedezhetjük őket, mivel a fényük, amely elérte a Földet, akkor indul, amikor ezek a galaxisok még közelebb voltak hozzánk.
Viszont létezik egy végső határ is, amit kozmológiai eseményhorizontnak nevezünk. Jelenleg ez a távolság körülbelül 17 milliárd fényév: ami ennél messzebb található, annak a fénye soha nem érkezik meg hozzánk. A sötét energia hatására ez a horizont körülbelül 60 milliárd fényévnél áll be, ami azt jelenti, hogy körülbelül 100 milliárd év múlva már csak a Lokális Csoport galaxisai maradnak láthatók.
