Leonidák Meteorraj: Fényes Hullócsillagok az Égen
A Svábhegyi Csillagvizsgáló közleménye szerint a radiánspont, vagyis a meteorok látszólagos kiindulási pontja 22 óra után kel fel kelet felől. Az intenzívebb meteorhullás pedig a hajnali égen várható. Megfigyelésükhöz nincs szükség távcsőre, mivel a hullócsillagok szabad szemmel is jól láthatóak. Az észleléshez érdemes fényszennyezéstől mentes, sötét égboltot keresni.
A Leonidák meteorjai másodpercenként több mint 70 kilométeres sebességgel lépnek be a Föld légkörébe, így ők a leggyorsabbak valamennyi meteorraj közül. A Leonidák meteorraj az 55P/Tempel-Tuttle nevű periodikus üstökös törmelékéből származik, amely 33 év alatt kerüli meg a Napot. Az üstökös retrográd, azaz a bolygók keringési irányával ellentétes pályán mozog, emiatt a Leonidák meteoroidjai szemből találkoznak a Földdel, és így alakul ki az elképesztő, akár 71 kilométer per szekundumos belépési sebességük.
Ez a sebesség adja meg a Leonidák fényességét és gyorsaságát, sok közülük rövid, villanásszerű felragyogással tűnik el a légkörben. A Leonidák hullócsillagai az Oroszlán (Leo) csillagkép irányából látszanak érkezni, innen származik a nevük is. Bár az óránkénti 10–15 hullócsillagos aktivitás nem a legmagasabb az év során, a raj gyorsasága és fényessége miatt az egyik leglátványosabb meteorraj. A Leonidák között ritkábban előfordulnak úgynevezett tűzgömbök (bolidák) is, amelyek a nagyobb méretű, kavicsszerű meteoroidok.
Ezek hosszabb pályán haladnak, mielőtt a légkörben darabokra robbannának. A meteorraj különleges történelmi múlttal is bír: bizonyos években, amikor a Föld a közelébe érő üstökös sűrű porfelhőjén halad át, a Leonidák meteor kitörést produkálhatnak. Ilyenkor óránként több száz, akár több ezer hullócsillag is megfigyelhető. Ilyen látványos kitörésekre legutóbb 1966-ban, 1999-ben és 2001-ben került sor.
Ha máskor is szeretne hasonló dolgokról tudomást szerezni, érdemes figyelemmel kísérni a tudományos felfedezéseket.
